Kalandozások Provance-ban

- avagy nemzetközi tábor williams szindrómás fiataloknak a Riviérán -

(2009. 08. 03.-10., Valbonne)

Idén is megrendezésre került a már hagyománnyá vált nyári nemzetközi táborunk, aminek ezúttal Franciaország adott otthont. Összesen 9 országból érkeztek a részvevők (még a nagy meleg sem rettentette el őket:): 

  1. Belgium
  2. Svédország
  3. Finnország
  4. Németország
  5. Spanyolország
  6. Olaszország
  7. Szlovákia
  8. Franciaország

Tőlünk Havas Dániel, Végh Attila, Brunner Zsófia és Nagy Gábor részesült abban a szerencsében, hogy Váll Vera és Boncz Bea (az útlevele alapján még Barna Bea:) kíséretében részt vehetett a táborban, amely Nizza mellett a Centre International Valbonne-ban került megszervezésre.

És hogy mi minden történt velünk? A kis útinaplónkat elolvasva megtudhatjátok!:) (A kepekre kattintva, nagyobban is megnézhetitek.)

2009. augusztus 3.

A srácok bár izgultak egy kicsit, nagyon jól viselték a várakozásokat és a légnyomás különbséget, Dani rémtörténeteiről nem is beszélve, melyek végén a repülőgépek különböző formában, de valahogy mindig lezuhantak. Szerencsére ezekkel főleg csak minket szórakoztatott Verával, de mivel ez volt az első repülése, nem volt meglepő, hogy kicsit jobban izgult.

Zürichben volt az átszállás, ami bár zökkenőmentes volt, de hidegzuhanyként ért minket, ugyanis csak 17 fok volt és esett az eső. Szerencsére azonban ez a légiközlekedést nem zavarta és nyugodtan tudtunk várakozni a gépünkre a többi repülőt és a reptér működését csodálva.

Nizzába érve nem csak mi, hanem a csomagjaink is megérkeztek. A kijáratnál már várt ránk a francia tábor vezér, Christian és egy busz, ahova a német, a belga és kicsit később a finn csapat is csatlakozott.

A szállásunk a hegyek között, gyönyörű helyen volt. A hangulata és a felépítése kicsit hasonlított a Zánkai Üdülőtáborhoz. Itt is volt egy központi épület (Agora), ahol az étterem, a mozi terem és a kézműves foglalkozások terme is volt. A szállásépületünk az Agora közvetlen közelében volt. A szobák kicsit lelakottak voltak, ahogy ez egy ifjúsági szálláson, vagy a régi koleszszobákban szokás, viszont a fiúknak és Verának is egyágyas szoba jutott, Zsófival ketten pedig egy galériás szobát kaptunk. A teraszajtónk a ház közepén levő zárt kis udvarra nézett, ami a beszélgetések, uzsonnák és gyakran a gyülekezés helyszíne is lett.

A kis udvart hamar felfedezték a csapatok. Itt találkoztunk a többi résztvevővel. Volt köztük nagyon sok régi, de sok új ismerős is.

7-kor volt a vacsora. A rendszer úgy működött, hogy svédasztalosan lehetett választani az öt különböző fogásból (minden fogásnál 3-4 féle kaja közül). Minden fogás 1 pontot ért, kivéve a főétel, ami 2-t és összesen 5 pontnak megfelelő ételt tehettél a tálcára. Szerencsére a kenyér és 1 üdítő ingyen volt, ill. az ásványvíz is korlátlanul rendelkezésre állt. A reggeli is hasonlóan működött egyébként, de ott csak 3 pontért pakolhattál, viszont a vaj és a kenyér itt is „ingyen” volt, szóval mindenki bőven jól lakott. A későbbiekben bevezettük, hogy reggeliről elmentettünk néhány vajat vacsorára, így a kényesebb gyomrúak sem maradtak éhenJ. Emellett 4-5 óra tájban kaptunk uzsonnát, valami péksütit, gyümölcsöt és vizet.

Vacsi után volt a franciák köszöntője és az országbemutatójuk. Itt mindenki kapott pólót és kis Eiffel-tornyos kulcstartót ajándékba.

 

2009. augusztus 4.

Délelőtt busszal mentünk Antibes-be, ahol külön, a mozgássérültek számára is kialakított homokos, fokozatosan és lassan mélyülő strandrész várt minket. Az árnyék itt valóban kevés volt, de kaptunk ill. szereztünk néhány napernyőt és vittünk egy kis strandsátrat is.

Délután ismerkedtünk a szállással és a környezetével ill. volt egy fotózás is, ahol egyrészt a kézműves foglalkozásokhoz csináltuk meg egyéni fotókat, másrészt csapat és csoport fénykepek készültek. Emellett készültünk a fényképes országbemutatónkra.

Vacsora után volt Németország és Finnország bemutatója, amiből a legmaradandóbb a németek hozta Haribo gumicukor volt.

Utána fellépet a francia Williams Music nevű együttes. Mint kiderült ők úgy működnek, hogy 3-4 profi zenész és számonként 1 Williamses fiatal csatlakozott hozzájuk, akit aztán kísértek, meg segítettek. Annak az egy Williamses fiatalnak viszont fontos szerepe volt, tehát szólózott, rendesen ki volt hangosítva, vezette az egész bandát. Összességében tényleg jól hangzott és nagyon ügyesek voltak.

 2009. augusztus 5.

Itt három csoportra bomlottunk. Az elv idén is az volt, hogy ketté szedték az országokat, hogy 1 ország minél több csapatot tudjon gazdagítani. Ezért a „Kék” csapatba került Vera Tötivel és Zsófival, Gábor, Dani és én pedig a „Pirosba”.

A csapatok a későbbiekben forgó rendszerben vettek részt a délelőtti programokon. A „kékek” mentek az erdei kanyonba fát mászni, „pirosak” pedig Countryt táncoltak és kézműveskedtek.

Az erdei túra nagy kihívás volt mindenkinek, ugyanis a 1,5-2 méter magasan levő drótkötél pályákon és hidakon kellett átmászniuk a fiataloknak. Természetesen a védelmi felszerelés és a biztosítás meg volt oldva és egy kis tanpályán megpróbálhattuk az alapokat. A biztonság kedvéért, na meg persze a motiválásért úgy mentünk, hogy egy kísérő, egy Williamses. Sajnos ennek következtében elég korlátozottak voltak a lehetőségek a fényképezésre, de azért sikerült néhány megdöbbentő képet csinálni a „tériszonyos” fiatalokról.  Ami tényleg nagy dolog volt, hogy mindegyikük megpróbálta és több fát meg is mászott.

Délután voltunk gyárlátogatáson a Fragonard parfümgyárban és a Pont du Loup édességműhelyben, ahol virág bonbonokat is gyártanak. Általában is elmondható, hogy gyönyörű helyeken jártunk, de a csokiműhelyhez különösen szép hegyi utakon kanyarogtunk, ahonnan gyönyörű volt a kilátás a tengerre és a völgyekre, a hegyi kis városkákra és átutaztunk Grasse városán is.

Este volt a mi és a szlovákok országbemutatója. Mi egy kis általános rész után elénekeltük és táncoltuk a „Cinegét” és utána a küldött és a google-on vadászott fénykepekből minden fiatalnak csináltunk egy kis portfoliót, amihez kis szöveget is írtunk fonetikusan, amit ügyesen felolvastak. A végén Francia Drazsét és Dunakavicsot kóstoltattunk velük. Mindenki nagyon ügyes volt.

Este volt „Lotto” játék, ami gyakorlatilag számokkal játszott bingó. A számokat egy nagyon komoly sorsoló gömbből lehetett kipörgetni. A fiúk nagyon lelkesen játszottak, Tötinek és Daninak teljesen egyszerre lett bingója.

2009. augusztus 6.

A franciák bár igyekeztek, de a szervezés sajnos nem volt az erősségük (szerencsére azért minden program megvalósult és mindenki jól érezhette magát, csak néha akadozott a gépezett és a „vendég vezéreknek” kicsit jobban oda kellett figyelniük, hogy az alapvetőnek tűnő részletekre is rákérdezzenek). Ezt csak azért mondom, mert a francia szervezés egyik, valószínűleg maradandó emléket hagyó ékköve volt ez a nap. 9-kor indultunk volna ugyanis Nizzába a kikötőbe, ahol hajóra szállva mentünk volna a Canne-hoz tartozó Ste Margueritte szigetre. Sajnos azonban csak mikor már indulásra készen a buszon ült a banda, derült ki, hogy a kikötőhöz nem mehet le a busz, mert az már turista övezet. Fél óra alatt, hosszas telefonálások után végül mégis elindultunk, csakhogy rossz kikötőbe érkeztünk. Így nemcsak hogy nem értük el a hajót de még kicsit többet is várhattunk, a következő menetrendszerinti járatra a stégen. Persze azért jól eltöltöttük az időt fényképezgetéssel, hajócsodálással stb.

A hajókázást egyébként teljesen jól bírták, Töti még a hajóorrba is kimerészkedett.

A szigeten három csapatra oszoltunk megint. A pirosak mentek várat nézni (itt tartották fogva a híres vasállarcost még a Bastille előtt ill. a hugenottákat és a különböző vallási üldözötteket). Emellett kiállítás volt az antik, tengerből feltárt hajóroncson talált edényekből. Addig a kékek strandoltak volna, de itt viszont nagyon köves sziklás volt a part, ezért inkább csak nézték a többieket az árnyékból. 1 körül minden csapat egy tisztásra ment, ahol piknikeztünk, aki akart labdázhatott. Utána csere volt és a piros csapattal mentünk várat nézni. Addig a többiek eldönthették, hogy a tisztáson pihennek, vagy strandolnak. A mi pirosaink a tisztáson pihengetés mellett döntöttek, látva a köveket. Utána hajóval mentünk vissza.  

Este megnéztük a belgák és az olaszok bemutatóját.

Este disco volt. Erről azt hiszem nem kell többet beszélnem.

 2009. augusztus 7.

A délelött szerdához hasonlóan három csoportban zajlott, de most mindkét csoportunk a szálláson maradt country táncot tanulni és kézműveskedni.

Délután kihasználhattuk a szállás medencéjét, majd 4-kor indultunk a tengerpartra strandolni. A naplementét is ott vártuk meg, a vacsorát pedig piknikezve a tengerparton fogyasztottuk el.

Bár ez egy nyugodt, pihengetős nap volt, a meleg, a magas páratartalom, a tűző nap és a változatos programok nagyon elfárasztották a fiatalokat, szóval egy ilyen nap nem is ártott.

2009. augusztus 8.

Nizza óvárosába mentünk városnézésre. A busz az autópálya helyett, a tengerpart mentén vitt végig minket. Megnézhettük menet közben a repteret is, ami teljesen a tengerpart mellé épült és leszállásnál úgy nézett ki, mintha a vízre akarnánk landolni.

A városban aztán szabad nézelődés volt. Mi is megnéztük a híres piacot, aztán a kicsi, szűk utcácskákon kóboroltunk. Megnézegettük a szuveníres boltokat és nagy nehezen egy könyvesboltra is ráakadtunk, de sajnos vonatos könyvet nem tartottak így Töti csalódott volt egy kicsit, de egy villamosos képeslappal kiengeszteltük. Ezután elindultunk a Várdombra, ahova rengeteg lépcsőn lehetett feljutni, ami fkissé megerőltető volt, de mindenki hősiesen tűrte. A tetőn a kilátás és a piknik viszont mindenért kárpótolt minket. Délután a hegy másik oldalán jöttünk vissza megint a városba és ennek köszönhetően láthattuk azt, hogy a szigetek között járó óriási, de tényleg hatalmas komp kiköt. A városba visszatérve vásárolgattunk és nézelődtünk.

Este a spanyolok és a svédek tartottak országbemutatót, utána kareokeztunk a mieink aktív részvételével.

2009. augusztus 9.

A délelőtt a szerdához és péntekhez hasonlóan zajlott, azzal a különbséggel, hogy most a piros csapat mehetett az erdőbe fára mászni. A völgyet tényleg eszméletlen jól megcsinálták és a fák között pókhálószerűen lógtak a hidak, hinták, kötelek. Gábor első reakciója az volt persze, hogy ő ide nem megy fel, de aztán sikerült rávennünk a próbapályára és utána a nagypályán is 4 állomásig eljutott! Dani is nagyon ügyesen és egész magabiztosan közlekedett.

Mivel aznap kicsit szabadabb volt a délután, nem siettünk vissza, hanem még ott az erdőben piknikeztünk (a piknik egyébként mindig azt jelenti, hogy kaptunk egy kb. 25 cm hosszú bagetettet mindenféle finomsággal töltve, egy turmixolt almakompótot, egy chipset, sajtkrémet, kekszet vagy egy mini piskótát és ásványvizet).

Visszaérve, a medencében tudtuk kipihenni és lehűteni magunkat.

A búcsúvacsora alkalmából nem a megszokott étterembe mentünk, hanem egy különtermet kaptunk ahol, megterítve vártak az asztalok és egy négyfogásos vacsorát szolgáltak fel nekünk. Itt megragadtuk az alkalmat és kis ajándékkal megköszöntük a franciáknak a sok munkát, amivel ezt a tábort összehozták. A francia csapat pedig énekelt is nekünk.

Ezután jött megint az izgalom, mert a country táncot, amit tanultunk bemutattuk egymásnak. A csapatok közötti átmeneti időben a francia WS társaságot patronáló fiatal énekesnő énekelt nekünk. A fiatalok nagyon ügyesek voltak, ahhoz képest, hogy az összetett lépéssorok tanulása nem volt egy könnyű feladat.

És a végén persze búcsúbuli!

2009. augusztus 10.

ÉS a hazaút…

Reggeli után volt egy táborzáró beszéd, ahol még egyszer megköszöntünk egymásnak mindent és elbúcsúztunk egymástól. Utána mi még visszamentünk pakolászni és megpróbálni bezárni a bőröndöket. Az első csapattal indultunk 11:30-kor a reptérre. A buszhoz mindenki kijött elbúcsúzni és kezdetét vették a szokásos nagy sírások és ölelgetések.

A reptéren aztán gyorsan kiderült, hogy max. 1-1,5 órával hamarabb lehet bechekkolni, ezért még van egy óránk. Szerencsére a németek is így jártak, így tudtunk egyet piknikezni a reptér közepén a kapott hideg ebéd csomagokból.

Az utazás során semmi probléma nem volt, sőt a zürichi reptéren már magyarokkal is találkoztunk, akikkel nagyon gyorsan, nagyon jóba lettünk és a tábor kalandjait pillanatok alatt ledaráltuk nekik és persze a tanult táncot is be kellett mutatnunk.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat, tartalmas tábor volt, gyönyörű helyeken jártunk, élményekkel és új ismerősökkel gazdagodtunk! Köszönjük!