Megértés és fejlesztés

Alcím: Egy fergeteges tábor Fűzfőn

Jún.24.-től 30.-ig Balatonfűzfő-gyártelepen a Fűzfő Szállóban, a Mentor Tours segítségével, a „Magyar Williams Szindróma Társaság" szervezésében, az Egészségügyi Minisztérium Egészségfejlesztési és Ellátástervezési Főosztályának és a Soros Alapítvány 2113 sz. programjának anyagi támogatásával egy olyan közösségbe kerültem, melyet 47 éves "fennállásom" során még nem sikerült találnom. Szerintem nagyon jó ötlet, hogy egészséges és fogyatékos gyermekeket összehozunk egy táborban, mert a toleranciát is tanulni kell, nemcsak a fogyatékosok fejlesztését.

A tábor elején a serdülő lányom azt mondta: Mit kezdjek velük, miért kell nekem idejönni?

A végén fogta a vizijárdát és bíztatta azokat a gyerekeket, akiknek óriási erőfeszítésükbe került az a pár "egyszerű" lépés.

A tábor lényege: "fejlesztés és megértés" - ez tökéletesen sikerült.

Aki az elején mozgáskoordinációs problémákkal küzdött, a végén sokkal "összeszedettebb" lett.

Aki az elején nem bízott sérült társaiban, a végén a legnagyobb drukker lett és segíteni akart.

ÉS EZ A LÉNYEG!

Az ellátás és szállás nagyon jó volt. Egy három hónapja átadott, teljesen felújított, tiszta szállóban laktunk. Az étkezés nagyon színvonalas, a személyzet nagyon kedves és segítőkész volt. Napi háromszor meleg és finom ételt kaptunk. A környezet lenyűgöző: őspark, mammutfenyő, gondozott parkok, kedves, türelmes emberek. A Balaton Uszoda az ország egyik legjobb ilyen létesítménye, tökéletesen kielégítette sportolási vágyainkat. Melegvizes medencéje és a közeli modern iskola gyönyörű tornaterme ideális helyszínt biztosított a hidroterápiás rehabilitációs gimnasztika (HRG) számára. A tábort megteremtő és vezető csapat: a lánglelkű Pogány házaspár, a korrekt Nyitrai Lajos (szervezők), a tyúkanyó Vargha Kati (gyógypedagógia, zeneterápia), az elnyűhetetlen tornász Kovátsné Anikó (HRG), az eszköz szállításban jeleskedő Ménes és Kurucz család, az anyagiak körül "bábáskodó" Végh család, Pléh Csaba professzor és Csikó-csapata (pszichológiailag tesztelték "sérült" társainkat) kitűnő munkát végzett. Így lett a megértés és fejlesztés mellett a pszichológiai kutatás is e tábor szerves része.

A Williams Szindrómáról (WS) kevesen tudnak Magyarországon. Dr. Scheiber Dóra (tündéri - magánvélemény -B.S.) nagyszerűen beásta magát a témába, így a WS-es gyermekek és mindannyiunk kiváló orvosa is volt egyben.

A program nagyon tartalmas volt: reggeli, úszás, HRG, ebéd, relax, tornateremben gimnasztika, vacsora, foci, tollaslabda, stb. (együtt), három alkalommal zenei koncert, tánc, esténként egy pohár bor, nevetés, együtt gondolkodás, majd hatalmas csöndben hatalmas alvás.Az együtt gondolkodás az egyik délután szervezett keretet öltött, amikor megtartottuk a Társaság Közgyűlését, és a lejárt mandátumú vezetőség helyett újat választottunk, miközben a gyermekeink a szervezett segítőkkel fejlesztő foglalkozáson vettek részt.

Mi családostól négyen vettünk részt ebben a táborban. A szervező bizottság egy 20 éves Williams-szindrómás lányt helyezett el a szobánkban. Nagyon megszerettük Anitát, a jövőben is szeretnénk találkozni vele.

Jún.29.-én este egy hangulatos tábortűzzel búcsúztunk e feledhetetlen helyszíntől, barátoktól, sorstársaktól és az egymás iránti mérhetetlen szeretet és együvétartozás érzése, a tábortűz hangulata, Pogány Orsi szép gitárjátéka és éneke bizony kibuggyantotta szemünkből azt a gyöngyszemet, amely csak érző és szeretni tudó, másokat elfogadó ember könnyzacskójában terem meg.

Hála és köszönet a szervezőknek, a lebonyolítóknak, a Tűzoltóságnak és Önkormányzatnak (tábortűz), a konyhának, az iskolának (terem), az uszoda dolgozóinak, végül, de nem utolsó sorban a Minisztériumnak, valamint a Soros Alapítványnak a szponzorálásért!

Bp.2000-07-03.                                                                                     Bálint Sándor
 
 

Utóirat: Gergő fiam, Kati és Zsuzsa néni ölében sirdogált a tábortűznél: - Én nem megyek haza, mert itt nagyon jó volt!