Szülői vélemény az MWSzT 2001. 06. 23 és 29 között rendezett speciális táboráról

A nyári szünidőnk igazán jól kezdődött. Ez a nyár sem múlt el fejlesztő tábor nélkül, pedig az utolsó pillanatig úgy nézett ki, hogy nem jön össze elegendő pénz ahhoz, hogy mindannyian ott lehessünk. Sajnos sokak számára már valóban későn jött a jó hír. Azonban azok, akik hirtelen is tudtak alkalmazkodni, nagy örömmel értesültek, hogy az MWSzT vezetői és szakértői, erejüket és idejüket nem kímélve mégis megszervezték a Williams Szindrómások speciális családi fejlesztő táborát, amihez az utolsó pillanatban az Egészségügyi Minisztériumnak köszönhetően a szükséges pénz is megérkezett.

Csodálatos helyen. a mezőkövesdi Zsóry-fürdő szomszédságában tölthettünk el egy hetet. Mi a Nagymamival "megerősítve" érkeztünk a táborba mivel néhány napra engem a munkahelyi kötelezettségek elszólítottak. Igaz, a Nagymami egy kicsit szorongva vállalta el Zsófikát, de már az első napon megtapasztalta, hogy olyan kedves, családias, baráti csapat várt minket, akik között hamar elmúlnak a félelmek. Békéscsabáról még egy másik család is utazott, a folyamatos kutatómunkának köszönhetően most "felfedezett" Kurta Klári, szintén a nagymamájával. Ez az oldott légkör, ez a mindenki segít mindenkinek, ha gondja van, ez teszi ezt a tábort igazán családiassá. Legtöbbünk már korábbról ismerte egymást, de örömmel láttunk új arcokat is.

A helykiválasztás telitalálat volt ismét. Itt egy helyen volt a tornaszoba, a művészeti foglalkozások helyszíne és a megfelelő hőmérsékletű és mélységű medence. Jó volt, hogy a zárt udvarban nyugodtan szabadon engedhettük csemetéinket, a mindenben maximális segítséget nyújtó házigazdáink, még a kapu őrzéséről is gondoskodtak. A foglalkozások ideje alatt a család többi tagjai hasznosan tölthették idejüket, vagy egyszerűen kikapcsolódhattak, pihenhettek, hiszen a lelkes foglalkozásvezetők, Kovátsné Anikó hidroterapeuta, Vargha Kati zeneterapeuta, Barták Csaba művészetterapeuta. és Földiné Krisztina zenepedagógus, az egyetemista segítőkkel a szülőkre való támaszkodás nélkül fejlesztették gyermekeinket, ugyanakkor alkalmat adva a szülőknek a módszerek megtanulására. S hogy milyen eredménnyel? A kezdetben görcsös mozdulatok, a tábor végére már a "kezdők" esetében is természetesebbé váltak, a művészeti és zenei foglalkozásokon a gyerekek megnyíltak, érzelmileg, lelkileg feltöltődtek.

A tábor a szülők, kísérők és testvérek számára is tartalmas kikapcsolódást nyújtott, kizökkentve a mindennapok taposómalmából. A jó időt kihasználva (a tábort irányító Pogány házaspár még erről is "gondoskodott") minden nap fürödhettünk - nekünk a hullámfürdő volt nagy élmény -, relaxációs foglalkozásokon vehettünk részt, s a meghitt esti összejöveteleken nyíltan beszélhettünk gondjainkról, megismerhettük a mások örömét - bánatát.

Nagy öröm volt számunkra a Pogány Orsi által ad hoc szervezett gyógylovaglás mellett, hogy Pogányné Zsuzsáék elhozták az eddigi Williams-programokról készült videofilmeket, és megtekintve visszaidézhettük a közösen eltöltött együttléteket. Ezekből a filmekből láthattam viszont, hogy a kicsi Zsófim mennyit ügyesedett az elmúlt időszakban. Ez nekem rendkívül nagy megnyugvást jelent, hiszen láthatom (amit az idősebbek példája is mutat), hogy nem hiábavaló az a rengeteg fejlesztés, a sok nyúzás, sírás, és "na még egyszer próbáld meg!". Ez a tábor is része volt annak a komplex fejlesztésnek, melyet eddig csináltunk, s ezután is még hosszú évekig folytatni fogunk. Igazán hálásak vagyunk a foglalkozásvezetőknek, akiktől az új módszereket megtanulva ezentúl ezeket is alkalmazhatjuk majd a szürke hétköznapokon.

Örültünk, hogy ismét együtt lehettünk Pléh Csaba professzorral és a kedves, lelkes fiatal pszichológus csapattal, akikkel Zsófikám oly szívesen "játszott" együtt. Remélem, hogy az őszi konferenciánkon beszámolnak a felmérések eredményeiről, és újabb útmutatást adnak a további teendőkhöz.

Mi volt még, ami akarva-akaratlanul is rendkívülivé teszi ezt a tábort? Az, hogy a családok együtt vehetnek részt benne. Anyukák, apukák, nagymamák, testvérek, akiknek az együttnyaralás a hétköznapi életben a sok plusz teher mellett gyakran megvalósíthatatlan. Egyrészt azért volt jó, mert így közös élményben volt részük, másrészt az egészséges és Williams szindrómás gyermekeink együttléte gyönyörű lehetőségét teremtette a tolerancia gyakorlásának. Könnyes szemmel vettünk búcsút egymástól a záró tábortűznél, s alig várjuk, hogy ősszel újból együtt lehessünk!

Köszönöm minden szervezőnek, elsősorban a Pogány családnak és a fejlesztőknek, hogy lehetővé tették számunkra ezt a felejthetetlen hetet. Köszönöm támogatóinknak: az Egészségügyi Minisztériumnak, a Szociális és Családügyi Minisztériumnak, az Ifjúsági és Sportminisztériumnak, a Fogyatékosok Esélye Közalapítványnak. a kisebb adományokat adókkal együtt, hogy anyagilag biztosították, hogy végül mégis ilyen sokan ott lehettünk. És végül köszönöm a szülőtársaimnak, akik a szállításban, eszközbeszerzésben, szponzorkeresésben, adminisztrációban, vagy bármi másban hozzájárultak ahhoz, hogy ez a tábor létrejöjjön, és ilyen emlékezetes maradjon számomra.

Köszönettel: Molnár Erzsébet   Békéscsaba, 2001 nyarán