Hurrá nyaraltunk!

(szülői vélemény az MWSzT 2002. 06. 19-28. közti fejlesztő táboráról)

Amit rólunk tudni kell előljáróban:Kata lányunk a családunk harmadik gyermekeként született 18 évvel ezelőtt. Pár hónapos korában kiderült, hogy fejlődése eltér a szokásostól, lényegesen lassabb, mint vele egyidős társaié. Ahogy múltak az évek, állandóan kerestük a helyünket a "világban", és próbáltuk megtalálni a Neki legmegfelelőbb helyet, több-kevesebb sikerrel. Egy barátunk hívta fel a figyelmünket az MWSzT-ra, miután az interneten megtalálta a honlapjukat, és sok hasonlóságot vélt felfedezni Kata és a Williams szindrómás gyermekek fejlődése között. Felvettük a kapcsolatot az MWSzT-al, majd folyamatosan jöttek a kedves hírlevelek, tájékoztatók tevékenységükről, fejlesztéseikről. Sajnos a távolság nagy úr, így nem igazán tudtunk résztvenni a különböző fejlesztő programokon egészen a táborig, mivel mi Veszprémben lakunk.

Ez a szünidő is a szokásos módon kezdődött, két rövid programot sikerült találnunk Katának, amit az iskolája szervezett. Egy vasárnap jött egy kedves telefon Pogány Gábortól "Fódiék mi van Veletek?" indítással, érdeklődve, hogy megyünk-e a fejlesztő táborba Katával. Miután részletesen tájékozódtunk a felkínált lehetőségről, nem volt kérdés, ott a helyünk. Csodálatos 10 napot töltöttünk Mezőkövesd szomszédságában Zsóry fürdőn.

Már megérkezésünk után a részletes programot megismerve tudtuk, hogy jól döntöttünk. Kata szinte azonnal barátokat talált a családias légkörben. Várakozással tekintettünk az elkövetkező napok elé, nem hiába. A fáradhatatlan foglalkozás vezetők, egyetemista segítőikkel "csodákat" tettek gyermekünkkel. Türelmes, szeretetteljes, de következetes és határozott irányításuk alatt Kata "kinyílt". Egyik döbbenetből a másikba estünk, hogy ezek a gyerekek mire képesek. A foglalkozások ideje alatt a szülők és családtagok pihenéssel, kikapcsolódással, vagy tapasztalataik kicserélésével tölthették az időt, míg a foglalkozás vezetők Kovátsné Anikó mozgásterapeuta, Vargha Kati zeneterapeuta, Barták Csaba művészetterapeuta, Földiné Szűcs Krisztina zenepedagógus és Nagy Orsolya drámaterapeuta segítőikkel a szülőkre való támaszkodás nélkül valósították meg a fejlesztő foglalkozásokat. Persze aki akarta, megleshette, megtanulhatta a módszereket. Az "aktív", foglalkozásokkal teli napokat vacsora után oldott tánctanítás zárta, egy professzionális táncos pár, Katica és Csaba irányításával, ahol már a szülők, családtagok is nagyobb számban kapcsolódtak be.Mindenki legnagyobb meglepetésére óriási sikert aratott a különben sokszor esetlenül mozgó gyermekeink körében (is) ez a mindennapi táncoktatás. Hatalmas lekesedéssel vetették bele magukat a gyerekek, és a közösség építő ereje sem lebecsülendő ennek a programnak!

Külön "hab volt a tortán" a 10 napos tábor felénél szervezett buszos kirándulás a Szalajka völgybe. Csodálatos napot töltöttünk a festői környezetben, gazdagítva eddigi ismereteinket erről a vidékről. Szinte "megtöltöttük" az egész rétet, amikor megpihentünk egy kicsit azután, hogy minden csemete (az is, akiről a szülei sem gondolták volna) felmászott az istálóskői ősember barlangba. Nagyszerű lehetőséget biztosítottak az egyéni gyakorlással egybekötött számítógépes oktató- és fejlesztőprogram bemutatók is, ahol a sérült gyermekek megismerkedhettek a fejlesztésükhöz kitűnően alkalmazható "Manó" programsorozat tagjaival.

A körültekintő szervezőknek köszönhetően több órás videofelvétel készült, amit pihenés képpen "üres" időnkben megnézhettünk, újra átélve a sok-sok élményt. Ezek a felvételek képezik az alapját az MWSzT tevékenységét bemutató új filmnek.

Mint minden tábor, egyszer sajnos ez is véget ért, amit versbe szedett búcsú, egy kellemes tábortűz, sok-sok éneklés és tánc, végül szalonnasütés zárt. Külön köszönet a Pogány család minden tagjának a fáradhatatlan, lelkes szervezésért, mellyel úrrá lettek a közbejött nehézségeken is és a többi, szervezésben résztvett szülőtárssal együtt lebonyolították a tábort. Csodálatos, élményekkel teli napokat éltünk meg, új barátokat találva. Köszönet a támogatóinknak: az Egészségügyi Minisztériumnak, a Szociális és Családügyi Minisztériumnak, a Fogyatékos Gyermekekért Közalapítványnak. a kisebb adományokat adókkal együtt, hogy anyagilag biztosították és lehetővé tették nekünk ezeket a felejthetetlen napokat.

Megértettük, hogy soha sincs késő a fejlesztéshez, új utak kipróbálásához, ami gyermekünk további életét segíti az önállósághoz vezető úton.

Köszönettel: Fódiné Mail Erika Veszprém, 2002 nyarán